A(z)"horgászol" kategória archívuma
Horgászathoz:)
márc 25
S.O.Süllő…S.O.Süllő…
feb 22
Tisztelt Harcostársak,
mielőtt beleásnánk magunkat a dolgok mély értelmezésébe legyen ez a cikk az észak-dunai (Duna III.) folyószakasz egyfajta “memento mori” megemlékezése de még inkább egy figyelmeztetésre tett kísérlet. Nem szeretnék vészmadár lenni, ezért ne is tessék megijedni, csupán arról a jelenségről fogok írni ami rabló halazni gyakran (azon belül is süllőzni) járó társaink figyelmét bizton állítom nem kerülte el: a “halak királynője” oly ritka vendég ezen a dunai szakaszon, hogy ha nagy véletlen az ember fog egyet eszébe sem jut – itt most a szó legnemesebb értelmében vett horgászról beszélek aki érti és gyakorolja is a “catch and release” (megfog majd kíméletesen visszaenged) módszerét – a halat szákba tenni és hazavinni…
Hogy miért?! Nos, erről megoszlanak a vélemények, pálcát törni egyik álláspont felett sem érdemes igazán, hiszen sok mindent átölelő, komplex jelenségről van szó (a teljesség igénye nélkül megemlíteném az engedély nélkül, illegális módszerektől sem visszariadó orv horgászokat és orv halászokat, a hajdan volt halászati szövetkezetek helyébe lépő magán vállalkozások elégtelen hozzáállását, eredménytelen, kizsákmányoló halgazdálkodási módszereit, a fenyegető kormorán-veszélyt, a víz szennyezettségét, stb…).
Ami igazából ránk, állami- és területi jeggyel rendelkező horgászokra tartozik az az, hogy nincs hal. Pontosabban, nincs süllő. Két éve költöztem a Duna-kanyar kapujának is mondott, csodálatos helyi- és természeti adottságokkal rendelkező kis városkájába, Gödre. Hamar kedvelt vizem lett a felsőgödi-, sződligeti-, váci- nagymarosi szakasz egészen föl Zebegényig (ahol még bizony télen is sokan horgásznak, köszönhetően az egyre szaporodó menyhal állománynak!). Fehér halak tekintetében panaszra okom nem lehet. Amennyi keszegre szükségem van (mert ha igazán jó reggelire vágyom, a pirospaprikás lisztben jól kisütött, friss fehér kenyérrel kínált finomságnál jobbat el sem tudok képzelni) azt a Duna szépen adja, nem egyszer legmerészebb álmaim is itt teljesültek be első komolyabb márnáim, az addig ismeretlen paducok és szilvaorrú keszegek személyében… Abban teljességgel biztos vagyok, hogy ha megfelelő rablóhal-állomány is lenne ezeken a területeken, még többen gyakorolnák ezt a sokszor nem is olyan egyszerűnek látszó, “békés” sportágat.
Jó magam már-már az egészséges fanatizmus határait feszegető elszántsággal művelem e nemes, lelket szellőztető, elmét csendesítő, s így testet is karban, Egész-ségben tartó ősi mesterséget – mert hogy ez az, arról egy pillanatig sincs kétségem. Talán egyszer, egy másik cikkben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam, vagy legalább megpróbáljam megfogalmazni mindazt amit a horgászás nyújt nekem, így adhat másnak is – függetlenül attól, hogy tudom nem vagyunk egyformák és sokan nem értik mit tudunk órák hosszat, napokon át a halfogás csekély, vagy előre semmiképp sem megjósolható esélyével egy helyben ülni, egymáshoz alig szólni…
Kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Mivel az elmúlt jó két évben számtalan próbálkozás, változatos módszerek (fenekező változatok a tiroli fától kezdve a cincálásig, élő csali, taposott kishal, a “tiszaira” szerelt készség halfilével lebegtetve, nem beszélve a pergető botok- és orsók, különböző technológiákkal készült zsinórok, rengeteg féle műcsali: körforgók, támolygók, wobblerek (“fahalak”), twiszterek (változatos formájú és színű gumihalak) alkalmazásáról, stb…) és alapos felkészülés után egyszer fogtam keszegezés közben véletlenül egy méreten aluli kis süllőt (persze giliszta-csokorral…) elgondolkodtam: vajon hány darab süllő és legfőképpen hol (?) élhet a Duna ezen szakaszán, főleg azok után, hogy akárhány horgásszal találkoztam és rákérdeztem mi a helyzet karjukat széttárva, fejüket tanácstalanul vakarászva motyogtak valami érthetetlen és sokszor ellentmondásos maszlagot. Tudom, sokan direkt nem árulják el hol fogtak süllőt hisz annyira kevés tanyázik erre felé, hogy valóságos csoda, amikor az ember már csak hallja valahonnan a hírt: süllőket fogtak az alsó gátnál, vagy a homokos partú strand alatti szakaszon…Sokan viszont készségesen nyilatkoznak a semmiről, hogy a klasszikus, eddig halat adó helyek mélyen hallgatnak és halat utoljára már nem is emlékeznek mikor adtak. Az ember nem adja fel. Ha egy helyen halat fog, visszajár annak reményében, hogy sikereit megismételhesse és újra átélje a fogás, az izgalom mámorát és nem utolsó sorban a táplálékszerzés ősi örömét. Süllőzés esetében, ezen a szakaszon mind ez nem igazán mondható el. Pedig a hely ígéretes, minden amit a szakirodalom javall bőven megtalálható: kőnyelvek, ruganyok, visszaforgók, fodrozódó “limányos” víz, feltételezett süllőtanyák bedőlt fákkal és haltartó helynek ígérkező gödrök, mélyedések. Mégsem sikerült komoly eredményt felmutatnom…
Végezetül hagy adjak közre néhány magam által készített képet, amelyekről sajnos hiányzik a két főszereplő: a hal és a sikeres horgász őszinte, boldog mosolya. Természetesen a hely gyönyörű, ehhez nincs is mit hozzáfűzni – sokszor ebben találok megnyugvást és feloldást; egy-egy viccelődő, dohogó mondat elmorzsolása után tudom, nem sokára úgy is visszajövök! Nem adom fel. Egészen addig keresgélek még egy tisztességes süllő komával össze nem akasztjuk nem létező bajszunkat.
Jelen írást őszinte tisztelettel ajánlom az általam nagyra becsült és csodált Bokor Károly figyelmébe, annak reményében, hátha egyszer összehoz vele a jó sors és tengernyi tudásának kis részét megosztja majd velem!
Ritka pillanatok…
jan 20
A téli horgászat közé beszúrok egy érdekes fotót. Sajnos a víztisztaság és az élőhelye miatt, ilyet is már csak Erdélyben esetleg a Felvidéken láthat a szemfüles horgász…
Tiszai ingola támad a botos kölöntére! :) Két igen ritka, szigorúan védett halfajunk!
-Forrás: Murányi Antal-
Menyhal receptek
jan 12
Kicsit késve bár, de elérkezett a pillanat, hogy a horgásztársaimnak megígért menyhalrecepteket közzétegyem. Rengeteg módon készíthetjük el, én most hármat fogok lejegyezni.
Először is kezdjük azzal, hogy menyhalhoz nem nagyon lehet hozzájutni kivéve ha nem vagy elkötelezett, megszállott és őrült folyó vízi horgász. Vagy nincs legalább egy ilyen barátod. ;)
Most tételezzük fel, hogy van a birtokodban ilyen fenséges alapanyag.
Sült menyhal egészben:
A menyhalakat nyúzzuk meg, (itt megoszlanak a vélemények, van aki fölösleges macerának tartja, én se fölöslegesnek, se macerának, inkább igényességnek) belezzük ki, a máját gondosan tisztítsuk meg és tegyük félre. Aranyat ér. Sózzuk be, minimális halak fűszerkeverékkel hintsük be kívül-belül, (hagyhatjuk állni is a hűtőben ezek után) majd paprikás lisztben megforgatjuk és forró olajban kisütjük. Ha igazi ínyenc vagy, akkor a máját besózod és forró vajon hirtelen átforgatod… Száraz fehérborral öblíted. Sült hal borral, igazi Magyar étek. Megőrülsz.
Haladjunk tovább.
Rozmaringos menyhal:
No itt már kicsit jobban rámegyünk az ízesítésre.
A megnyúzott menyhalakat 4-5 cm-es patkókra vágjuk, belerakjuk egy mélyebb tálba és jól besózzuk. Ezután elkészítjük a páclevet. Mondjuk olyan 5-6 közepes menyhalhoz (kb. 30-35 centisek) kell 2 db citrom leve, egy jókora löttyintés olívaolaj, pici bors, és őrölt rozmaring ugyancsak nem sajnálva az adagot belőle. Az olajhoz annyit még hozzátennék, hogy csakis extra szűz olívaolajat használjunk, tartózkodjunk a pogácsából vegyi úton kinyert olcsó, olívaolajnak nevezett tartalmatlan löttyöktől! A citrom és a rozmaring imádják egymást. Ezt a páclevet ráöntjük a besózott haldarabkákra, jól összekeverjük és egy napig állni hagyjuk lefedve a hűtőben. Másnap kiszedjük, lecsöpögtetjük és a panírba beleöntjük őket, amely nem más mint kukoricaliszt, kis só és pár kávéskanál rozmaring. Összerázzuk, majd a felesleges lisztet leöntve róla kisütjük őket a forró olajban.
Megkóstolod és remegő térdekkel összerogysz.
Menyhal paprikás
Szegedi lévén nem hagyhatom ki a Dél-Alföld legjellegzetesebb halételét, a halpaprikást.
Zilahy Ágnes így vélekedett a szegedi halpaprikásról 1892-ből:
” Az igazi halpaprikást csak eleven halból ajánlom készíteni, mert csak úgy nyeri meg híres, különleges izét. Azért tehát ne is reménykedjék tökéletes halpaprikás előállításában az, a kinek teljesen friss hal nem áll rendelkezésére. ”
Az igazi, régi szegedi halpaprikás háromféle tiszai halból készül: pontyból, harcsából és kecsegéből… Ennyi a titka. Ettől lesz ízletes, szegedi, tiszai, magyar kuriózum…
Most kifejezetten a menyhalból készült halpaprikásról lesz szó.
Ha már 5-6 db közepes menyhalról írtam az előbb, akkor maradjunk ennél a mennyiségnél. Ehhez jönnek akkor az arányok. A megnyúzott menyhalakat 2-3 cm-es patkókra vágjuk, besózzuk és félre rakjuk. Itt el kell hogy mondjam, hogy ezek azok az ételek, amiket szentségtörés olajjal főzni! Ajánlom a mangalica zsírt, de természetesen a hagyományos sertés zsír is tökéletesen megfelel. A másik fontos dolog, hogy inkább több hagymával mint kevesebbel tervezzünk. Nyugodtan túlozzuk el kicsit a hagyma mennyiséget, ártani nem árt neki. Sőt!
Eme kis intermezzo után folytassuk a receptet.
A lábosba (szabad tűzön, bográcsban az igazi..) tesszük a 2-3 nagyobb fej vöröshagymát, amelyet zsiradékon (!) megdinsztelünk. Egy mesterszakácstól tanultam, hogyha ilyenkor pici vizet is hozzáöntünk, akkor a hagymából eltávoznak azok az anyagok, amelyek az elfogyasztás után (jó hagymás ételekhez híven) bántják a gyomrot, esetleg szorongatják az epét az arra hajlamosaknál. Amikor a hagyma kezd fonnyadni, hozzáöntjük a lehetőleg házi, szegedi, gyönyörű színű és illatú őrölt pirospaprikát. Annyit, hogy szép színe legyen. Kis kevergetés után felöntjük vízzel (körülbelül annyival, hogy majd a halakat ellepje), megsózzuk és az újraforrásnál beleöntjük a héjától megszabadított két darab paradicsomot és egy darab tv paprikát apróra vágva. Természetesen a vizet és a sót, esetleg az őrölt pirospaprikát pótolva fonnyadtra főzzük, majd beletesszük a haldarabokat. Az alap lepje el a halakat! Innentől kezdve nem kevergetjük, csak az edény rázogatásával, hirtelen forgatásával mozgatjuk az ételt. Ha a hal megfőtt, egy pohár tejfölhöz adjunk hozzá egy púpos evőkanál lisztet és keverjük el csomómentesre. Ezt a habarást ráöntjük a paprikásunkra és két-három percig még főzzük.
Köretnek petrezselymes fokhagymás túrós csuszát ajánlok. Nem kaprosat.
Soha többé nem akarsz mást enni.
November végi menyhalak
dec 20
Történt az három hete november legvégén, hogy Máté barátommal leugrottunk menyhalazni a Dunára. Kezdett a nap szépen eltűnni a Pilis mögött, gondoltuk itt az idő. Előszedtük hát a feeder botjainkat, kiszedtünk a mélyhűtőből 2-3 gébet szeletnek, és magunkhoz kaptunk egy-egy üveg vörösbort, mert megérkezett a hideg idő aznapra… Jól fel is öltöztünk, de a partra érve sajnos szembesülnünk kellett a szomorú ténnyel, hogy folyamatosan és erősen fúj a jéghideg szél észak felől. Na sebaj, gondoltuk bírjuk amíg bírjuk. Szép kövezést választottunk, ahol a Duna közepes erősséggel folyt. Végólmos szerelékkel, jó 70 cm-es előkével neki is láttunk a Duna vallatásának. Én gébszelettel kicsit kijjebb, Máté gilisztacsokorral kicsit beljebb próbálkozott. Pukkant a bor, becsapódtak az ólmok a hullámzó vízfelszínbe, mi pedig vacogva vártuk a fejleményeket. Nemsokára teljesen ránk sötétedett és ahogy egyre hidegebb kezdett lenni, a bor egyre gyorsabban kezdett fogyni.. Sötétedés után újra dobtunk, ami meg is hozta nekem a menyust. Gébszeletre jött, és ennek örültem. Máté nem dőlt be ennek a csábításnak és nem cserélte le a gilisztacsokrát, amit nagyon jól is tett. Még a horoggal küszködtem a menyhal gyomrában a hidegtől érzéketlen és tufa kezeimmel, amikor berántott. És neki is megvan! :) Megittuk a bort, dobtunk még párat, de semmi sem történt ezek után sajnos. Amúgy is már borzasztóan fáztunk, úgyhogy hazamentünk a zsákmánnyal. Jó kis vacsora a friss menyhal, így el is készítettük. Semmi extra; a megnyúzott menyusokat bedörzsöltem halak fűszerkeverékkel (de nem sokkal, nehogy elvegye a menyhal húsának hihetetlen ízét), utána megforgattam paprikás lisztben és bő forró olajban kisütöttem. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Másnapra megfáztam de nem érdekel.
Örülök.
Elkezdődött
Szép halak
És azok a finom májak! + Ikra
A menyhal horgászata
nov 29
Ahogyan az előző bejegyzésemben megígértem, most ennek a titokzatos és mennyei ízű halnak a horgászatával fogunk foglalkozni.
Menyhalra sötétedéskor és az azt követő egy-két órában számíthatunk leginkább. Célszerű még a sötétedés előtt leérni a vizpartra, hogy elrendezzük a dolgainkat.
Horgászatához a következő felszerelésre van szükségünk:
-270-420 cm-es, nagy gyűrűs bot, viszonylag lágy spiccel. ( A nagy gyűrűk nehezebben fagynak be, éppen ezért feeder bottal például elég macerás ez a fajta horgászat. Ettől függetlenül, ameddig a hőmérséklet engedi én feederrel kergetem őket. Szeretem azt a botot és kész. )
– 30-40es peremfutó orsó
– 0,25-0,30-as damil (mivel akadós terepen találkozhatunk leginkább a menyhallal, érdemes ilyen vastag damillal horgásznunk)
– 2-4-es hosszú szárú horog
– Az ólom nagysága a meghorgászandó víz sodrásának erősségétől, mélységétől, stb függ.
– Ha olyan a terep és úsztatni akarunk rá, akkor szükségünk lesz világítópatronos, karcsú 5-7 grammos úszóra is.
– A fejlámpa az éjszakai horgászat miatt ajánlatos.
– A horogkiszedő viszont elengedhetetlen tartozéka kell, hogy legyen a felszerelésünknek, mivel ez a halacska igen agresszívan és mohón kap. Ebből következik, hogy majdnem mindig benyeli a horgot.
(Megmondom őszintén, amennyire az időjárás és a terep engedi én ugyanazzal a felszereléssel menyhalazom a Dunán, mint amivel nyáron, ősszel márnázok, paducozok. Annyiban tér el csak a dolog, hogy a menyusozásnál nem használok 16-os vékonyabb előkét.
Az én szerelésem:
-Heavy feeder bot light spiccel
-20-22 es főzsinór
-40-es peremfutó orsó
– 2-4-es hosszúszárú, vagy 10-12-es feederező horog
– a csali géb darab, vagy giliszta csokor)
Horgászni lehet rá, fenekező, tapogató, vagy úszós készséggel.
A fenekező szerelés lehet végólmos és csúszó ólmos is, annyi a lényeg, hogy az előkénk legyen legalább 40 cm-es.
A csalit célszerű közvetlenül a fenék közelében felkínálni, esetleg lebegtetni, mivel fenéklakó halról van szó.
Horgászhatunk rá: kis élő hallal, haldarabbal, giliszta csokorral.
Alapszabály, hogy nem érdemes túl sokáig egy helyben tartani a csalit, a menyhalat keresni kell! Nagyon erősen ragaszkodik élőhelyéhez és bármennyire éhes, nagyon nehezen szánja el magát arra, hogy elhagyja a búvóhelyét. Így aztán a találomra bevetett csalikkal nem nagyon számíthatunk kapásra. Sokkal biztosabb módszer, ha keresgetni kezdjük a tartózkodási helyét, esetleg vonulási sávját.
Ha sikerül az étvágyát felkelteni, akkor már nehezen mond le a csábító falatról, rendszerint a kapást, fogás követi.
A halat pucolni nem érdemes annyira aprók a pikkelyei, és tiszta nyálka az egész teste. A nyúzást tudom ajánlani, könnyedén és szépen lejön a bőre.
Végezetül Máté barátom szép 40 cm-es idei menyhalával búcsúzom, utána pedig Erdei Attilától egy videó, ahol megnézhetjük, hogyan is működik ez…
Menyhalazol.
Szép
Erdei Attila menyusozik
A menyhal
nov 26
Hát akkor csapjunk bele!
Hideg van, ősz, jön a tél, a horgászok otthon sírnak egy kőbányai mellett:
-Jaj, mikor lesz már tavasz, hogy újra mehessek a kedvenc tavamra pontyot fogni! :)
De a folyó vízi horgászok java része is elcsomagolja a feeder szerelését, vagy a rakós botját és otthon várja a meleget, amikor újra előjönnek a halak vermelőhelyükről és vadul elkezdenek táplálkozni, majd ívni. Pedig télen a ragadozó halak többsége nem pihen ám! Most a menyhalat vizsgáljuk meg közelebbről.
Nem hallottál még erről a halról? Most fogsz. :)
Ez az a hal, amit az “átlag” ember soha nem fog megkóstolni. Még a horgászoknak is csak csekély százaléka jut hozzá ehhez a csemegéhez. Boltokban nem lehet kapni, horgászata pedig nem egy komfortos tevékenység, mondhatni nem olyan mintha Mojito-t szürcsölgetnénk a júliusi Francia Riviérán…. Na de ne szaladjunk ennyire előre! :)
A menyhal – egyetlen édesvízi tőkehalfajként (!) – igazi kuriozitásszámba megy, de valódi életmódjáról továbbra is meglehetősen kevés az értékelhető információ. A menyhal lassan nő, 1-2 éves korában éri el a 20 cm-es testhosszt és 3-4 évesen válik ivaréretté! A nagyobb példányok 40-60 cm hosszúak, melyek hazánkban igen szép fogásnak számítanak! Érdekességképpen; a 4-5 éves menyhal egy kilós és kb 52 cm hosszú. Csak irigyelni lehet azokat az észak-európai országokat ahol a 20 kilós menyhal sem ritka, sőt Szibériában 20-30 kilósra is megnő…
(Ne feledjük,
“2009. november 18-tól (hatályba lépés napjától) tilos kifogni és megtartani a 20 cm alatti menyhalat (Lota Lota).
Annak ellenére, hogy a menyhal méretkorlátozásra került, a naponta kifogható mennyiségét továbbra is a mérettel nem védett halakon belüli szabályozás határozza meg. A méretkorlátozás alá nem tartozó halfajokból és menyhalból naponta összesen tíz kilogramm fogható ki. -MOHOSZ-”)
Szinte csak az őszi és téli hónapokban fogható, és elsősorban a hideg vizű folyók és mellékvizeik lakója. Vizeinkben őshonos.
Az élénkebb sodrású hideg vizet és a kemény mederaljzatot kedveli ez a halacska, amely a nagyobb folyók pér-, paduc- és márna-szinttáján érzi jól magát. A kövek közt és a parti üregekben talál magának búvóhelyet. Nagyjából 20 cm-es koráig fenéklakó gerinctelen állatkákkal táplálkozik, majd utána áttér a ragadozó életmódra és halakat rabol. ;)
A Dunában jelenleg a géb tűnik a menyus első számú táplálékforrásának. Novembertől februárig végéig ívik, utána szép lassan nyári álmába (!) szenderül.
Horgászati szempontból egyáltalán nem közömbös, kemény húsának minősége kitűnő, szálkamentes, különösen nagyra növő máját tartják valódi ínyencfalatnak! (tőkehalmáj (!) )
A Magyar Horgász Enciklopédia mégsem javasolja a kis hazánkban kifogott menyhal májának fogyasztását, mivel abban akkumulálódik a folyókban lévő összes kémiai szennyeződés.
Megmondom őszintén, én eszem. És te is ennéd. ;)
A következő részben a horgászatával fogunk foglalkozni és ha jók lesztek, a “főzöl” kategóriába nemsokára bekerül egy menyhal recept is. :)
Addig is HORGÁSZOL.
menyusok
Bevezetés
nov 25
Hat éves koromban “megfertőződtem” a horgászattal egy életre. Vagy még talán hosszabb időre is… A Tiszán kezdődött az egész amikor is egy 3 méteres bambusz bottal egy évig csak sneciztem. Egyszer véletlenül észrevettem, hogy a vízbe pottyant kis rovart milyen pillanat alatt kapta be egy sneci. Több sem kellett, már rohantam is az úszóház büféjéhez, ahol hemzsegtek a legyek. Rá kellett jönnöm, hogy a légy verhetetlen csali snecire, talán csak a pici éjjeli lepke hajazza, de hát az könnyen lejön a horogról. Jó az a légy… :) A büfés nő egy idő után már kis 1 decis műanyag pohárban gyűjtötte nekem őket, ne vegye el az időt a horgászástól a legyek begyűjtése. Vagy csak látta rajtam azt a fajta lelkesedést, amilyet már nem lát a felnőtteken…
Teltek múltak az évek. Elkezdtem keszegezni is, pontyot csak jó pár év múlva fogtam (azt is a Tiszában ! ), nem is igazán mentem rá. Élveztem azt a sokszínűséget, amit egy ilyen gyönyörű folyó mint a Tisza adhat. Egy idő után már a kapásból rájön az ember, hogy ez most durbincs, dévér, sügér, kárász, domolykó… Izgalmas. Még ha nem is fog sokat, vagy nagyokat az emberfia. Nem értem azokat az embereket akik azt mondják a horgászatra, hogy unalmas.
Aztán jött a süllő… Hát ez a hal egy nagy csoda..! Kisebbfajta művészet a megkeresése, horgászata, és a gasztronómiai értékéről ne is beszéljünk!
Nem írom most le mi minden történt velem azóta, de a lényeg, hogy egyre többféle horgászmódszer kezdett el érdekelni. Pergetés, kuttyogatás, feederezés, bolognaizás, minden!
Még korántsem vagyok a végén ennek az útnak, nem is leszek soha. A folyók még a legöregebbeknek is tudnak fejtörést okozni. Na jó, nekik csak nagy ritkán. :) 20 évig a Tiszán horgásztam, csak néha tavakban, holtágakban. Az utóbbi években jártam a Rábán, ahol életem első paducát és életem legnagyobb dévér keszegét fogtam (2.06kg). Pár éve a Dunát tapasztalgatom, ahol életem első márnáját és menyhalát is megfogtam tavaly. Én a folyót szeretem. Ennyi.
Ebben a menüpontban mostantól saját horgász élményeinket fogjuk közzétenni, fotókkal illusztrálva. Emellett különböző szakirodalmak segítségével a halak horgászatát, praktikákat, szereléseket fogunk tovább adni nektek. Remélem mindenki aki olvasni fogja örömét leli ebben a kis blogban. Várjuk az ötleteket, hozzászólásokat.
Ezután pedig HORGÁSZOL.
Végezetül álljon itt egy régi keleti közmondás:
” Ha egy napig akarsz boldog lenni, részegedj le. Ha egy héten át, házasodj meg. Ha egy életen át, úgy légy horgász-halász.”
Kedvencem a Tisza
